„Mennél többet gondolkodom rajta,
Annál inkább érzem,
Hogy semmi sincs,
Amiben több művészet lenne,
Mint szeretni az embereket!”
(Van Gogh)
Az embernek a kiegyensúlyozott korai fejlődéshez biztonságra, szeretetre, oltalmazó családra van szüksége. A család a legjobb környezet arra, hogy egy gyermek felnőjön. Ez egy evidens állítás az átlagos képességű gyermekek esetében. De vajon tudják-e a szülők, nevelők, hogy a sérült gyermek számára is a család a legjobb környezet! Korábban megírtuk: kutatások bizonyítják, hogy a családban felnövő értelmi sérültek az iskolában, munkában is jobban teljesítenek. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Egy szerető, elfogadó családban, szinte fel sem merül a kérdés, hogy hogyan neveljék sérült gyermeküket, mert magától értetődő a feltétel nélküli szeretet. Mégis, a szülők dolga nagyon nehéz. A fogyatékkal élő gyermekek szülei, sokszor már nem is a fogyatékossággal járó hátrányoktól szenvednek, hanem attól, ahogyan a környezet, a szélesebb társadalom viszonyul hozzájuk.
Gyakran érthető, hogy az igen megterhelő, sokszor kilátástalannak tűnő helyzet felőrli a család erejét. A beteg gyermeken (aki lehet értelmi fogyatékos, hallássérült, látássérült, mozgásában sérült, beszédfogyatékos, halmozottan sérült, stb.) kívül a szülőknek már nincs energiájuk, idejük a házasságuk, kapcsolatuk építésére, ápolására, így akár a válásig is eljuthatnak. A megnövekedett feladatok, a gyermek folyamatos felügyelete, esetleg az állás elvesztése sokszoros terhet róhat a családtagokra.
Néhány megfontolandó tanács
- A szeretet hatalmas erőt ad. Szeressük a gyermeket feltétel nélkül, fogadjuk el olyannak, amilyen, és folyamatosan figyeljük az igényeit.
- Ne építsünk fel felesleges korlátokat, ezzel sokszor a saját dolgunkat is nehezítjük.
- Viselkedjünk a gyermekkel életkorához, értelmi és fizikai képességeihez mérten, igazítsuk ehhez elvárásainkat is.
- Igyekezzünk a gyermek társas kapcsolatait felépíteni, kiterjeszteni.
- Figyeljünk oda tudatosan a krízishelyzetekre, amelyek törvényszerűen bekövetkeznek. Ha tudatosan készülünk, nem kell, hogy megviseljék a családot.
- Kerüljük az (ön)vádaskodást, a felelős keresését.
- Keressük az örömteli pillanatokat, hiszen rengeteg pozitív élményben, sok-sok szeretetben lesz nekünk is részünk.
- Alakítsunk ki biztonságos környezetet, törekedjünk a stabilitásra, az állandóságra, például a napirendben.
