A Down-szindróma, és a középsúlyos értelmi fogyatékosok problémái természetesen az online közösséget is foglalkoztatják. Körülnéztünk a neten, fórumokon, blogokon, ki hogyan látja Down-szindrómás gyermekét.

„Szirka előtt nem sokat tudtam a DS-ről, azt sem nagyon fogalmaztam meg magamban, csak ott szunnyadt valahol egy kép a háttérben. Egy kép, hogy mind egyformák, hogy nem lehet velük értelmesen beszélni, hogy az ember nyakába ugranak, ha akarja, ha nem - a legjobb mindenképpen elkerülni őket. Személyesen csak anyukám munkahelyén találkoztam DS emberekkel, nagyon ritkán (elvileg nem is volt szabad odamennem) és nagyon régen, még gyerek koromban. Mindig igyekeztem elkerülni őket, mert folyton szeretgettek meg puszilgattak, hiszen én voltam a velük és számukra oly kedves "Erzsike nővérke" lánya. Anyukám mindig mondta, hogy ne féljek tőlük, de ez olyan nehéz volt. Ő értette a legbeszédhibásabbakat is, műsorokat tanított be nekik, jelmezeket készített a farsangjukra (nem csak DS-eknek). Én mégsem tőle tanultam meg, milyenek a Down szindrómások (még kevésbé maguktól a DS-ektől), hanem valahogy rám ragadt, amit úgy általában gondolnak az emberek.” - Szirka baba blogja
„Isten azért teremtette a Down szindrómás embereket, hogy több angyal legyen a földön.” - orsolya33
„Nekem nincs DS gyermekem de velük foglalkoztam mint gondozó. Öröm volt számomra mikor egy tanév végére megtanultak önállóan ágyazni, öltözni. Minden kis emberben van valami csodálatos, amiért szeretni lehet őket. Nehéz ezt a helyzetet feldolgozni de megfelelő fejlesztés mellett ők csodagyermekek.” - Krisztina3
„Az én kisfiam már 5 éves, és egyáltalán nem beteges. Rendes óvodába jár egészséges gyerekek közé. Nekünk Ő második gyermekünk. A kezdeti ijedtség persze nálunk is megvolt, de azóta sok örömet, színt, vidámságot, szeretetet hozott az életünkbe.” - Ipari gázkészülék szerelő
"SZiasztok! Csak bekukkantottam ide hozzátok, nem tudtam végigolvasni az összes hsz-t. Én azon a véleményen vagyok, hogy aki nem ismer, nincs közeli viszonyban DS emberrel/gyerekkel az igazán nem is tudja, hogy milyenek ők. Lehet, hogy kívülről csak egy koloncnak tűnik, pedig ők is értékes emberkék, éppenséggel több törődést igényelnek. De meggyőződésem, hogy speciális képzéssel nagyon sok dolgot meg tudnak tanulni.” - Mucor
„A Down-szindrómások a világ legszeretetreméltóbb emberkéi. Hatalmas a szívük! Remélem, hamar találtok megfelelő iskolát...” - Horváth Kinga
„A gyerekek maguk sokszor észre sem veszik a "különbséget" egymás között, hisz egy down szindrómás kisgyerek is ugyanúgy játszik a játszótéren mint a nem Down-os, ám egyszer csak az anyuka észre veszi a "másik" kisgyereket oda megy és elhúzza a csemetéjét tőle!Na ez a szomorú!!Először őket kéne megtanítani a másság elfogadására, de amíg ilyen korlátolt szülők vannak addig a gyerekektől nem vehetjük rossz néven azt ha megnézik a tőlük különböző gyerekeket!!” - Bazsianyu
„Örülök, ha ebben a kérdésben tudok segíteni jobban megérteni ezt az egészet belülről is. Amíg én sem éltem ebben a világban, én sem tudtam mit kezdjek vele, hogy kezeljem. Ezért tudom, mennyire fontos, hogy az emberek jobban megismerjék azt az életet, amit adott esetben egy Down-os gyermekkel kapunk. 
Azt nem szabad elfelejteni, hogy egy Down-os gyermek (felnőtt), általában
- A társadalomba be tud illeszkedni, a lehetőségeihez képest normális életet tud élni, tud dolgozni (értelemszerűen megfelelő munkahelyen).
- Többségében önellátó, bár kétségtelen hogy kisebb-nagyobb mértékben felügyeletre szorul.
- Jól fejleszthető, képezhető, bár egyénenként eltérő kinek melyik terület az erőssége (van akinek a mindennapi praktikum, van akinek a számolás, vagy az olvasás, stb.).
- A fogyatékosságuk mértéke és annak a területe nagyon eltérő lehet, de ma már az időben elkezdett fejlesztéseknek köszönhetően kevés az, akinek igazán komoly mértékű marad a fogyatékossága (sőt vannak akik teljesen normális életet tudnak élni).
-  Egészségügyi problémák a genetikai rendellenesség velejárójaként vannak, de ez is egyénfüggő: van akinek szinte semmi problémája, és van akinél több is jelentkezik. Ugyanakkor az orvostudomány fejlődésének köszönhetően többségében gyógyíthatók vagy kezelhetők (sajnos néha előfordulnak itt is tragédiák, de nem mindannaposak).
- Az életkilátásaik ma már többségében ugyanolyanok mint bármelyik másik emberé, hiszen a betegségeik kezelésével, gyógyításával az idő előtti elhalálozás jóval ritkább.” - Vitosa